Cake pop-ok, vagyis a sütinyalókák

Nemrég megleptem magamat húsvétra (jó előre) egy cake pop/sütinyalóka receptes könyvvel, amiből kipróbáltam hétvégén az egyik alapreceptet. Semmi csicsa meg variálás, csak hogy tudjam, mennyi ideig tart elkészíteni, egy adagból hány darab jön ki.

Nem nagyon rajongok a tejcsokiért, inkább az étcsokit pusztítom, de gondoltam, most azzal kísérletezek, mint bevonat, azt még nem temperáltam.

Szerencsére csak fél adaggal készítettem el a receptet, így is 40 darab lett belőle. :)

Van cake pop „bevonó” is, külön ezekhez kitalálva. Egyik helyen azt olvasni, hogy csak ezzel lehet jól bevonni a sütinyalókákat, más meg azt írja, hogy ugyanolyan jó minőségű csokival is lehet ezt csinálni, mint ami a bonbonkészítéshez való, ugyanazzal az eljárással, vagyis a temperálással.

Én Moser Roth tejcsokit használtam, és sajnos a sütinyalókák háromnegyedénél a csoki megrepedezett. Elég sűrűnek találtam a csokit, valószínűleg azért repedezett meg a külsejük, mert sok csoki tapadt a golyókra, és lehúzta a saját súlya, de akkor már késő volt bármit is tenni.

Sebaj, legközelebb majd több kakaóvajat adok a csokihoz temperálás közben, hogy folyósabb legyen. Ízre persze ezek se lettebbek rosszak, csak csúnyusok szegények kicsit. :)

Cake pop-ok (fél adag receptje - kb. 40 db-hoz):

Tészta:

• 125 g vaj
• 137,5 g cukor
• ½ cs. vaníliás cukor
• 2 db tojás
• ½ csipet só :)
• 62,5 ml tej
• 250 g liszt
• ½ cs. sütőpor

Krém:

• 30 g vaj
• 62,5 g krémsajt (pl. Philadelphia)
• 50 g porcukor

Bevonás:

• 250 g tejcsoki
• 2,5 g porított kakaóvaj

kb. 40 db nyalóka pálcika (saslikpálca is jó hozzá)

cake pop tartó (egy nikecell darab is megteszi)

Elkészítés:

A tésztához a vajat a cukorral, és a vaníliás cukorral krémesre kevertem, majd hozzáadtam a tojásokat egyesével, és azokkal is jól összedolgoztam. Hozzáadtam a sót, és a tejet, majd a sütőporral elkevert lisztet. Vajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben 175 fokon kb. 45-50 percig sütöttem (először légkeveréssel, majd alsó-felső sütésen).

A krémhez először a vajat a krémsajttal krémesre kevertem, majd hozzáadtam a porcukrot is.

Amikor a tészta kihűlt, kézzel egy nagyobb tálba jól szétmorzsoltam, és a krémet apránként hozzáadtam. Ha a tészta külseje túl kemény, és sötét, azt levághatjuk a szétmorzsolás előtt. Vigyázni kell a massza állagával, mert ha túl száraz, akkor nem lehet formázni, ha meg túl nedves, akkor le fog esni a pálcikáról, ezért sűrűn ellenőriztem, hogy mikor lehet belőle jó kis golyókat formázni. Amikor elérte a (szerintem) jó állagot, nedves kézzel kb. 3 cm átmérőjű golyókat formáztam, amiket egy alufóliával borított tálcára tettem, és 15 percre betettem a mélyhűtőbe. Utána a hűtőbe át kell tenni a további felhasználásig, nehogy túlfagyasszuk a golyókat.

Amíg a mélyhűtőben pihentek a golyók, megolvasztottam pár deka csokit a bevonóból. A golyókat kivettem a hűtőből, a saslikpálcákat kb. 1 cm-re megmártottam az olvasztott csokiban, és rászúrtam a golyókat, majd a hűtőbe tettem fél órára így őket, míg a csoki megszilárdult. Ez a művelet azért szükséges, hogy a golyók a pálcán jól fixálva legyenek.

Eközben a bevonóhoz temperáltam a csokit. A tejcsokit apró darabokra törtem, és megolvasztottam a csokiolvasztó gépben. Amikor elérte a 40 °C-ot, lezártam a gépet, és kavargatva 33-34 °C-ra hűtöttem a csokit, ekkor hozzáadtam a porított kakaóvajat, jól elkevertem a csokiban, és tovább kevergetve 29-30 °C-ig hagytam hűlni, ezen a hőmérsékleten lehet dolgozni a tejcsokival.

A hűtőből kivett golyókat beleforgattam a csokiba, hogy mindenhol érje a felületüket. Ezt egy evőkanál segítségével lehet jól végezni: a csokival teli evőkanálba a golyókat a pálcikánál fogva forgattam, a pálcika tövétől a golyó tetejéig haladva csigavonalban, míg mindenhol be nem fedte a csoki, majd az előkészített cake pop tartóba állítottam őket száradásig.

Ha szórócukorral szeretnénk dekorálni, azt addig kell megtenni mielőtt megszilárdul a bevonó (erre nem sok idő van). Ha dekortollat szeretnénk használni, azzal a száradás után lehet rajzolni a felületükre.

 Ezek pedig a csúnyusok. :)

Pisztáciás bonbon

Nagyon megfogott a pisztáciás bonbon receptje a Reformkori konyha blogon, így miután sikerült sózatlan pisztáciát találnom az egyik boltban, nekiálltam reprodukálni.

Mivel ez nem réteges bonbon, így az egyik ikeás formámat használtam hozzá. A receptben szereplő töltelék mennyisége elegendő volt a formához, a burokhoz szükséges csoki mennyiségét kellett csak kicsit megnövelnem (kb. 15 dkg kell egy ilyen formához). 

A burok nagyon szép fényes lett, sokkal fényesebb mintha szilikonos formában készült volna. Olyan keserű mandula aromám volt itthon, aminek a színe nagyon zöld, így a töltelék színe sokkal intenzívebb lett, mint magától a pisztáciától lett volna. De mivel mindenkinek ízlett, aki kóstolta, így még biztosan el fogom készíteni máskor is. :)

A kép sikerülhetett volna jobban is, amin a töltelék is látszódik... :)

Aszalt szilvás-pálinkás marcipángolyó

Az eheti bonbonkészítés egyértelműen a Valentin-naphoz kapcsolódott. :)

A választásom két mártogatós bonbonra esett. Az egyik Praliné Paradicsom oldalán található Heidelbergi diákcsók volt, a másik pedig egy saját fejlesztés, ami az aszalt szilvás-pálinkás marcipángolyó nevet kapta. :)

A Heidelbergi diákcsók receptleírása itt található. Annyi változtatást hajtottam rajta végre, hogy 15 dkg mogyorós nugáthoz alakítottam a mennyiségeket, valamint egy 3,5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval szúrtam ki a bonbonok alját alkotó ostyalapokat. Persze lehet kapni kör alakú ostyákat is a boltban, de a legkisebb is 4 cm-es. Ha lett volna akkora pogácsaszaggatóm, akkor biztosan azt veszem meg, nem a lap ostyát. :) A díszítésükhöz transzferfóliát, dekortollat, és szív alakú szórócukrot használtam.

Az első saját kreálmányomról mindent elmond a neve, amit érdemes róla tudni, a részletek pedig itt következnek. :)

Aszalt szilvás-pálinkás marcipángolyó

Hozzávalók (kb. 15-20 darabhoz):

• 15 dkg marcipán
• 8 dkg aszalt szilva
• 2 ek. pálinka (én vegyes ágyaspálinkát használtam)
• kb. 10 dkg étcsoki
• kb. 1 gr porított kakaóvaj (a csoki mennyiségének 1 %-a)

Elkészítés:

Az aszalt szilvát elkészítés előtt egy nappal apró darabokra vágtam, és beáztattam a pálinkába. Másnapra az összes pálinkát magába szívta, így nem kellett lecsöpögtetni, egyből összeapríthattam a botmixerrel. A marcipánmasszát kinyújtottam, rákanalaztam a szilvás pépet, és jól összegyúrtam.

Gyúrás után elég ragacsos lett a massza, így hagytam egy kicsit a hűvösön pihenni. Amikor már könnyebben lehetett vele dolgozni, hosszú hengert formáztam belőle, és késsel 15 darabra vágtam, majd kézzel golyót formáztam belőlük (ebből a mennyiségből simán lehet csinálni 20 db golyóbist is). Megint jött egy kis pihentetés, most a hűtőbe tettem, míg temperáltam a csokit a bevonáshoz.

A csokit apró darabokra tördeltem, és a csokiolvasztó gépben a második fokozaton folyamatosan kevergetve megolvasztottam. Maghőmérővel ellenőriztem a hőmérsékletét, majd amikor elérte a 40-45 °C fokot, lezártam a melegítőt, és kevergetve 34-35 °C fokra hűtöttem, majd hozzákevertem a porított kakaóvajat, és tovább kevergettem, míg el nem érte a 31-32 °C-ot. Ekkor elővettem a hűtőből a golyókat, és mártóvilla segítségével megmártottam őket egyesével a csokiban, sütőpapírra sorakoztattam őket, és hagytam, hogy a csokiburok teljesen megszilárduljon.

A csokiburokhoz a mennyiség csak körülbelüli, mivel a diákcsókot is mártogattam (abból is 15 db lett), a kettő fajta praliné bevonásához olvasztottam meg összesen 20 dkg csokit. Mártogatás közben párszor ellenőriztem a csoki hőmérsékletét, és mielőtt 31 °C alá hűlt volna, bekapcsoltam a csokiolvasztót az egyes fokozatra (ami a melegen tartás), és vigyáztam, hogy 32 °C fölé ne menjen a hőmérséklete, mert ha elromlik a temperálás, akkor foltos lesz a burok.

Levendulás bonbon

Az utóbbi időben több levendulával készült édesség receptjébe is belebotlottam, így mi másnak állhattam volna neki, mint egy levendulás bonbonnak. Az ötletet adó recept Katucikonyha levendulás bonbonja volt, de tőle eltérően én fehércsoki burokban készítettem el.

Ennél a bonbonnál próbáltam ki először az Ikeában vásárolt csokiformámat, amire egy barátnőm hívta fel a figyelmemet, én meg persze rohantam egyből, hogy beszerezhessem. :) A szett nagyon kedvező áron kapható, a csomagban 3 db forma van, és 1 db lehúzó. Nagyon tetszik benne, hogy különböző formájú bonbonokat lehet vele készíteni. Kis hátránya, hogy több rétegű bonbon készítésére nem annyira alkalmas, mert kicsik a mélyedések, de egyfajta töltelékű bonbonnak teljesen megfelelő. A szilikonos forma után sokkal egyszerűbb volt vele bánni, mivel műanyagból van, így nem nyeklett össze-vissza. Persze ez még nem egy igazi polikarbonát forma, de remélhetőleg olyannal is lesz még dolgom. Ez nem célzás, főleg nem a férjemnek. :D
 

A burokhoz a Lidl-ben kapható Bellarom 200 gr-os fehércsokiját használtam, ez a mennyiség 30 db mélyedésbe fért bele. A szárított levendula virágot német gyógyszertárban szereztem be horror áron, Magyarországon valószínűleg sokkal olcsóbb lett volna... A porított kakaóvajat még Szegeden vettem a Cukrászdiszkontban. A levendulával vigyázni kell, mert elég intenzív az íze, nem szabad túlzásba esni vele, de a receptben szereplő mennyiség pont a megfelelő volt.

Ilyen lett a végeredmény:

Most pedig jöjjön a recept.

Burok:

• 200 gr fehércsoki
• 2 gr porított kakaóvaj

Töltelék (eredeti recept itt a Katucikonyha blogon):

• 80 ml 30%-os tejszín
• 20 gr akácméz
• 1 ek. szárított levendulavirág
• 100 gr tejcsokoládé

A tejszínt a levendulával felforralom, és állni hagyom. Pár óra elteltével leszűröm, a tejszínhez hozzáadom a mézet, és ismét felforralom, majd a felaprított tejcsokira öntöm, és addig keverem, míg egynemű nem lesz.
Míg hűlni hagyom a csokikrémet, temperálom a burokhoz a fehércsokit a porított kakaóvajjal. A bonbonformát előmelegítem hajszárítóval, majd megtöltöm a mélyedéseket a temperált fehércsokival, a felesleget pedig lehúzom. A formát kicsit az asztalhoz ütögetem, hogy a levegőbuborékok a felszínre jöjjenek, majd kis idő elteltével a felesleges csokit kiöntöm a formából, a formát lefelé tartva hagyom pár percig, hogy a bentmaradt csoki egyenletesen elterüljön a mélyedésekben, ismét lehúzom a felesleges csokit, majd beteszem a formát a hűtőbe, míg megszilárdul a burok.
A tölteléket habzsákba teszem, és a bonbonforma mélyedéseibe adagolom helyet hagyva a bonbon lezárásához, ismét beteszem a formát a hűtőbe, hogy a töltelék teteje megbőrösödjön. A maradék csokit újratemperálom, majd lezárom vele a bonbonokat, a felesleges csokit lehúzom, majd újabb hűtés következik. Ha megszilárdult a bonbonok alja is, akkor kifordítom őket a formából.

Első próbálkozás a bonbonkészítéssel: meggyes-likőrös bonbon

Már régóta szemezgettem a bonbon receptekkel, de csak nemrégiben vágtam bele a készítésükbe. Miután minden bonbonozási kelléket beszereztem, és átrágtam magam a „szakirodalmon”, elsőre Gesztenye Bonbonmánia oldalán található meggylikőrös bonbonját készítettem el egy kis változtatással. A vörösborban sült meggyet meggylekvárral helyettesítettem, és a meggylikőr helyett Triple Sec-et használtam. Ezek alapján már inkább nevezhető ez a bonbon meggyes-likőrös bonbonnak. :)

A receptben megadott csokimennyiség kicsit soknak bizonyult a szilikonos formámhoz, így gyors rögtönzés után a maradék csokit egy hűtőhöz járó, 6 db-os tojástartóba tettem, és nagyon rimánkodtam, hogy majd abból is ki tudjam szedni a bonbonokat. :) Sajnos, elsőre nem sikerült teljesen jól a temperálás, a szilikonos formában készült bonbonok külseje kicsit foltos lett, valamiért a tojástartóban készült bonbonok külsején ez annyira nem látszódott, így csak azokról készült kép.

Először nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan is fog pont annyi csoki maradni a formákban, hogy kialakuljon a csokiburok, így kevésbé csöpögtettem ki őket, emiatt persze vastag lett a burok, ami látszódik is a képeken, és jó nagy erőlködés árán tudtam csak félbevágni a bonbont, hogy a belsejét is lefényképezzem. De legalább nem következett be, amitől a legjobban féltem végig: nem tört össze egy bonbon sem a kipattintáskor! Végülis azt mondhatom, hogy nem is sikerült olyan rosszul az első saját készítésű bonbonom. Annyira biztos nem, hogy elvegye a kedvem a folytatástól. :)